2016. szeptember 6., kedd

A Szentírás elveszett töredékei


Amivel még adós a régészet


Folytonosan és várakozva figyelem a bibliai földeken végzett ásatásokat: vajon mikor kerül napvilágra olyan lelet, melyről fennmaradt némi jelzés a meglevő ősi bibliai iratokban, de elvesztek – lehet, hogy megsemmisültek – a történelmi viharokban.



Agyagtábla. Ezt az agyagtáblát az ásatások során találták Ophelben, Jeruzsálemben. 
Az írás Heródes korából való, és egy zsinagóga alapításáról tudósít, amelyben menhely és tanterem is 
volt a törvény tanulói számára, valamint vízellátó berendezés.


Csak az ószövetségi írásokból tudunk a Jásár könyvéről (Józs 10,13; 2Sám 1,18), de ez nem maradt fenn. Ugyanúgy az újszövetségi Szentírásban a korintusi első levélben (1Kor 5,9) – és feltételezhetően a másodikban is (2Kor 7,8) Pál apostol említést tesz olyan előző levélről, melyet nem ismerünk.


Ásatások Khirbet Kumran környékén
A bibliai szövegekkel kapcsolatos archeológiai leletek tekintetében az egyik jelentősebb forráshely: Kumran.


Júdás apostol, Jézus és Jakab testvére az általunk ismert rövidke – hamis tanítókat, tévelygőket – leleplező levele bevezetőjében említést tesz egy írásáról – amin éppen dolgozik –, melynek célja, hogy a Krisztusban hívők számára a közös üdvösség tényét mélyebben feltárja: „Szeretteim, miközben teljes igyekezettel azon fáradoztam, hogy közös üdvösségünkről írjak nektek, szükségesnek láttam, hogy ezt az intést megírjam: küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szentekre bízatott.” (Júd 3). Tehát fáradozik egy jelentősebb, talán terjedelmesebb íráson, de közben a szükségszerűség arra készteti, hogy egy szembetűnő gyakorlati problémával is foglalkozzon. Úgy tűnik, félbeszakította a megkezdett munkát, hogy megírja az általunk is ismert rövidke levelet, aztán folytatja, amit elkezdett. Nagy kincset hordozhat ez az ismeretlen júdási tanító, feltáró mű is.

Júdás apostol témája azért is érdekes lehet, mivel a „közös üdvösség” részeseinek írt arról az üdvösségről, melyben a címzettek is vannak. Vagyis az ismert kegyelmi állapot mélyebb feltárása, rejtett igazságainak alaposabb megismertetése volt a cél.

Mit tudhatott Júdás apostol, amit a kortárs keresztyén hívők nem tudtak, vagy nem kellő alapossággal ismertek? Az apostol apostolságának elnevezését nyilvánvalóan onnan kaphatta és azért lett az Úr „küldöttje” (apostol = küldött), mert olyan szellemi eredetű többlettel bírt, melyet az Úr azért helyezett el nála, mert arra életbevágóan szüksége volt a fiatal krisztushívő közösségnek, és Júdás apostoli küldetése volt, hogy elvigye és megossza a címzettekkel.

Azt tudjuk, hogy a feltámadott Krisztus megjelent Jakabnak, de arról nem szól az Írás, hogy a fiatalabb fivéreinek is, többek között Júdásnak is megjelent volna. Az 1Kor 15,7 említi, hogy – „Azután megjelent Jakabnak; azután mind az apostoloknak…” –, de Júdás – értelemszerűen – ekkor még nem volt apostol, hanem vagy ez idő tájt, de inkább később jutott el az üdvösség titkának kiemelkedő terjesztői szolgálatára. Megtérése, elhívása, apostoli küldetésének egyéb részletei rejtve vannak előttünk.


Tóra-tekercs mai anyagokból készítve

Sok olyan kérdés van, melyre lehet, hogy egzakt választ már nem fogunk találni, de vajon milyen ősi írástöredékek, bibliai dokumentumrészletek lehetnek még a kövek és a homok alatt, várva, hogy a kutató tekintet megpillanthassa őket?!

2016. március 22., kedd

A krisztusi ember élete


Akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek!

Keresztyén életfelfogásom – azaz hogyan kell élnem, hogyan él a Krisztus tetszését kereső hívő ember

Nem keresztyén programokért kell élned, nem valamely feladatért, nem – az oly divatos keresztyén programért, mint – a misszióért, vagy vezetőképzés eredményeiért, továbbképzésekért stb. Nem a lelkipásztori szolgálatért, nem is a családodért, vagy valamilyen nemes célért. A te rendeltetésed más.

Neked azért kell élned, aki meghalt és feltámadt érted. Ahogy az Írás ezt egyértelművé teszi: „…azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.” (2Kor 6,15)

Ne a programokra nézz! Ne azon szörnyülködj, hogy milyen sok feladat vár rád! Ne vessz el a megbízatások közt, és ne hagyd, hogy fejedre nőjenek vezetők, gyülekezeti diktátorok, társadalmi vezetők vagy éppen keresztyén programok!

Emeld tekintetedet Krisztusra! Minden erőddel azon legyél, hogy Őt lásd, hogy a jelenlétében légy, és arra összpontosítsd lelki látásodat, mit akar az Úr!

Merj szembemenni az emberi programokkal! Ne „daráljon be” a mindennapi keresztyén programözön!

Merj és akarj engedelmeskedni Krisztusnak! Ő azért halt meg, és azért támadt fel, hogy aki él, az neki éljen, az övé legyen, az Ő céljaira szentelt életet éljen, minden pillanatban az engedelmeskedés készségével. Gondold meg: Ő uraknak Ura, királyoknak Királya. Ő a te Urad. Előtte hódolj!
 

Motiváció: „Mivel tehát ismerjük az Úr félelmét, embereket győzünk meg, Isten előtt pedig nyíltan állunk. Remélem azonban, hogy a ti lelkiismeretetek előtt is nyíltan állunk. Nem önmagunkat ajánljuk ismét nektek, hanem lehetőséget adunk nektek a velünk való dicsekedésre, hogy legyen mit felelnetek azoknak, akik azzal dicsekednek, ami csak látszat, és nem azzal, ami a szívben van. Ha ugyanis révületbe estünk, Istenért történt, ha pedig józanok vagyunk, értetek van. Mert a Krisztus szeretete szorongat minket, mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.” (2Kor 5,11–15)  

Motiváló igei alapok:

Embereket győzünk meg – Mire? Nem egy ügy követésére, hanem Krisztus áldozatának értékelésére, az ő személyének és áldozata eredményének elfogadására.

Isten előtt nyíltan állunk – Felfedetten, semmit sem rejtegetve. Nincsenek előtte eltitkolt érzéseink, sem titkos hátsó szándékaink, sem számítgatások. Egyszerű, felszabadult engedelmességre kész állapotban létel ő előtte.

Más hívők lelkiismerete előtt is nyíltan állás – Ugyanúgy, amint fentebb leírtam, csak ezt emberekkel kapcsolatban is megélve.

Révületbe esünk – az Úr szeretete magával ragad, kiesünk a megszokott napi ritmusból, és abban a felemelkedett pillanatban csak egy, az Úr felismert közelsége, jelenléte uralja lényünket, és ez magával ragad, betölti gondolatainkat, uralja az érzékeinket, és minden egyebet kizár. Megfeledkezünk az emberi elvárásokról, az úgynevezett viselkedési normákról. Nincs más, csak Isten jelenléte, szeretete, kegyelme. És ez átjárja, uralja lényünket.

Józanok vagyunk – amikor rádöbbenünk, hogy mindazzal együtt, amit Isten jelenlétében átéltünk teljes mértékben az emberi környezet vesz körül, nem tehetünk egyebet, mint józan megfontolással intünk mindenkit az Isten előtti megszentelt életre, istenfélelemre, mert ismerjük kegyelmét és ítéletét.

Krisztus szeretete szorongat – Lenyűgöző hatása, teljes befolyása érvényesül rajtunk. Az Úr ismerete állandó belső késztetéssel van jelen az életünkben. És ez mindent meghatároz, minden egyebet felülír, és lenyűgöz.

2016. február 6., szombat

Céltévesztés

Haszontalan fáradozások




Félreértik az Isten országa sajátosságait! Az Isten országa nem azt jelenti, hogy elbűvölő verbalitással lenyűgözzük a ránk figyelő embereket, sem azt, hogy nyüzsgünk a Biblia igazságai, Jézus királysága, Krisztus gyülekezete és az isteni megnyilvánulások körül, hanem hogy Isten megbízható munkásai vagyunk uralkodása kiterjesztésében. Ő uralkodik, övé a hatalom. Mi pedig vezetése mellett végezzük munkánkat, és neki adunk dicsőséget. Úgy dolgozunk, hogy az emberek a tetteinkkel találkozva ne minket, hanem Őt, Istent ismerjék fel, és Őt dicsőítsék. Ahogy a Mester mondta: „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5,16) Vagyis – az a cél, hogy – itt és most a keresztyén ember élete, cselekedete miatt az emberek elismerőleg tekintgessenek Isten felé.
Péter apostol is foglalkozik a hívő ember motivációival és életvitelével, amikor rendelkezést ad a keresztyén gyülekezet tagjai számára: „Tisztességesen éljetek a pogányok között, hogy ha valamivel rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, a ti jó cselekedeteiteket látva, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján” (2Pt 2,12), de itt Isten dicsőítése a nagy lelepleződéskor valósul meg. Nyilván azok fogják Istent magasztalni, akiket meggyőzött – a világias életvitel közepette megvalósult – keresztyén cselekedet, és ami miatt ők maguk is felkészültek a Péter által említett bekövetkező nagy eseményre, a meglátogatás napjára. Ezek a meggyőző életvitelű keresztyén kortársaikért dicsőítik majd Istent.

Milyen ez a meggyőző életvitel? Talán az, amikor minden megnyilvánulás a személyes sikeresség érdekében történik: kimagasló teológiai alapvetésű tanítás, kenetes keresztyéni beszéd, irgalmasnak mondott cselekedetek, de a motiváció mégiscsak az egyéni sikeresség?
Természetesen tudjuk, hogy a Biblia, történetesen az evangéliumok is beszámolnak arról, hogy Jézus tanítványai többször is vitatkoztak azon, hogy köztük ki tekinthető nagyobbnak, vagy ki az első – vö. „Ezután versengés is támadt köztük arról, hogy ki a legnagyobb közöttük.” (Lk 22,24) –, de ez semmiképpen nem azt jelenti, hogy ezt így kellene tenni, hanem a Szentírás ezeken a helyeken bemutatja a tanítványok emberi oldalát, lelki fejlődésének kezdeti szakaszait, azt, hogy honnan indultak, milyen emberi indítékoktól szabadultak, és mivé lettek. Ezért találkozunk ilyen jelenségekkel a Bibliában.
Ez a szabadulással kezdődő változás mintha kimaradna sok keresztyén szolgáló ember fejlődésének szakaszaiból. Istenhez, Krisztushoz kellene mérnünk a cselekedetek értékét és nem a kollégákhoz, vagy más híres keresztyénekhez! Nem egymás közti versenyzésre rendeltettünk, Nem az a kérdés, hogy ki sikeresebb, hanem hogy kiben nyilvánul meg legtisztábban Krisztus. 
Isten dicsérete ad valódi dicsőséget, és nem más keresztyének ámulata, meg elismerő szava.
Aki ezt nem érti, nem Isten országának szolgál, hanem önmagának. Már itt elvette jutalmát. Odaátra nem marad semmi. Az ilyen "félreértések áldozatai" ideig-óráig híressé lesznek, de csak az Isten országa titkaiba be nem avatottak között. Ez nem más, mint keresztyén céltévesztés.