A keresztyén hit dilemmája

"A hit pedig a remélt dolgokban valósága, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés." - fogalmazza meg a Szentírás a hit definícióját.
A tapasztalati világ áramlataiban, sodrásában érint bennünket a Kinyilatkoztatás szava, mely Istenről, Krisztusról és egy számunkra láthatatlan világból hoz híradást.
A Szó arra hív, hogy a nem látható világ szempontjai és követelményei szerint éljünk a tapasztalati világban, ami meglehetősen nehéz helyzeteket eredményez. Az e világi "ésszerűség" és logikai döntések elvárásai ellenére a "hit" szempontjainak megfelelő döntéseket hozunk, és ilyen életformát élünk.
A Biblia több olyan múltbeli példát állít elénk, melyben kiemelkedő hitű embereket figyelhetünk meg. Egyik ilyen - számomra - fontos személy: Noé, akit a hithősök sorában találunk (Vö. Zsid 11).
Mi volt Noé titka? Hogyan menekült meg egy kataklizma szorongattatási közül?
Noé titka a hitében, hite rendíthetetlenségében volt. Nem kortársai "racionalizmusát" és logikáját követte, hanem hitt Istennek, hitte, hogy az általa felfogott üzenet Istentől eredt.
Noé hitt, és az isteni rendelkezést szó szerint vette, azaz bárkát épített.
Bárkaépítés: a szárazföld közepén, tengertől, egyéb vizektől távol egy "tengerjáró hajó" felépítése nem lehetett egyszerű feladat. Nem a technikai részletekre gondolok, bár azok sem lebecsülendők - hiszen itt nem hajóépítő szakemberekről szól az Írás -, hanem a hitnek a rendíthetetlenségére. A bárka építése több évtizedig tarthatott. Vajon hányszor merült fel benne, vagy éppen a fiaiban a kérdés: valóban "ésszerű", valóban logikus elvek alapján élünk?! Mindenki más futott a személyes boldogulása után, és ők pedig azzal a gigantikus építménnyel bajlódtak. Értelmes dolog ez? De a bárka elkészült. A hit győzött a kételyeken. És ami teljesen valószínűtlen volt, bekövetkezett: eljött a víz. Fentről, lentről, mindenhonnan jött a víz, és a hívő megmenekült, a sok "racionális és logikai" érvet követő ember elveszett. Ez nem természeti katasztrófa volt, hanem Isten ítélete a bűnbe merült emberiség felett.
A mai isteni hír: "Ítélet következik. Egyedül Krisztusra nézve van menekvés." Nem véletlenszerű események zúdulnak e világra, hanem Isten beígért ítélete.
Mi tagadás, nem tűnik logikusnak, semmiféle számítás nem igazolja ezt, de még csak Krisztus létét, feltámadását, életét sem. Mit tegyünk? Noé hitt az ugyanebből a forrásból származó információnak. Igaz, magára maradt a hitével, de mégis: ő és családja megmenekült, mások, a magabiztosak mind odavesztek.
Hiszem, hogy Isten ígéretei igazak. Kutatom ezeket az ígéreteket, nehogy félre értsek valamit is. Inkább veszítsek ma egy két mulandó értéket, de vágyom megnyerni az ígéretet: "Meglátom őt, úgy, amint van".
Nem a félelem késztet hitbeli cselekvésre, hanem az istenfélelem és az Isten iránti tisztelet.