A blog keresett oldala nem létezik.
A blog keresett oldala nem létezik.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
A szó a görög nyelvben mérőeszköz, mérték, de norma jelentéssel is bír. Az Ige, az Isten beszéde az, ami megmér minden emberi tettet, gondolatot és szót.
Egy a beteg gyermekét gondozó szülőpár megfogalmazásában hallottam:
„Nem az a hit, mikor csodát látsz, hanem amikor leteszed a problémádat Isten kezébe, és Ő olyan békét ad, ami minden értelmet felülhalad a legnagyobb bajban is.”
Igehirdetés a templomban
A fentebbi képen egy gyülekezeti terem látható, arcokkal – bűnösökkel – tele, akik azért gyűltek össze, mert az Atya vonzotta őket a Fiúhoz, Jézus Krisztushoz. A képen látható arcokról is leolvasható az érdeklődés vagy az érdektelenség, a csodálkozás vagy a mindennapi megszokottság Isten Igéjének hirdetése közben. Jut idő a magába szállás helyett a másik szemlélésére, azt gondolva, hogy ez a toprongyos ismeretlen alak miért jött ide, miért zavarta meg betérésével a megszokott rendet. Jelenléte zavar. De őt a Fiú vonzotta, s ahogy volt, úgy jött.
Közben az Ige szól, és az Atya őt a Fiúhoz vonja. S a láthatatlanságban valami történik: a Fiú megáll a magába szállt bűnös mellett, s kezét áldva kinyújtja a szívében megszaggatott ember felé. Eközben gyöngéd szeretettel hangzik a hirdetett Ige: „Bízzál, fiam, megbocsáttattak neked a te bűneid”.
Isten előtt nincs semmiféle jogom. Szegény, nyomorult, a bűn által kifosztott vagyok. Ha felismerem, úgy járok el, mint a vámszedő: „Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek!” –, akiről Jézus ezt mondta: „Ez megigazulva ment alá az ő házához, nem úgy, mint amaz” (Lk 18,13–14).
Jézus Krisztus a bűnösökért jött. Az igazaknak nincs szükségük – saját véleményük szerint – a megtérésre. A bűnösöket, megfáradtakat, megterhelteket hívta és hívja magához. A választás, hogy Jézushoz jövünk-e, ránk van bízva. Ha jössz, áldó kezét kiterjeszti föléd. Megbocsátja bűneidet, megáld, igazi nyugalmat és lelki békességet ad.
Részlet az Evangéliumi beszélő képek c. könyvből
A lelkészi szolgálatot meghatározó isteni és emberi elvárások?
A szekularizáció időszakában különösen kényessé váló kérdés kerül előtérbe: kiszolgálhatja-e a lelkész szolgálata végzése közben a modern kor emberének elvárásait? Sokszor olyan igények fogalmazódnak meg, melyek távol vannak a Kinyilatkoztatás rendjétől. Az Istent elfelejtő ember még el-elmegy a templomba, de halvány fogalma sincs a „szentség követelményéről”, ugyanakkor dirigálni, utasítgatni, sőt uralkodni akar e téren is. Úgy gondolja, hogy világi műveltsége, pénze, bizonyos szakmabeli profizmusa feljogosítja az irányításra még a templomban is.
Minden lelkipásztori szolgálatban forgolódó személy számára ismert dilemma az, hogy kiszolgálhatja-e ezeket az emberi elvárásokat, és ha igen, milyen mértékben?
Nem feledhetjük: a lelkész először is Isten embere, Isten szolgálatában áll. Küldött, aki Istentől jön az üzenettel, és az emberekhez van küldetése. Malakiás próféta megfogalmazásában: „A pap ajkai őrzik az Isten ismeretét, és tanítást várnak szájából, hiszen a Seregek Urának követe ő!” (Mal 2,7) Ha tehát követ, akkor nem mondhat egyebet, mint amit Küldője bízott rá. Ha mást mond, mást tesz, akkor Isten előtt haszontalan, ha meg elutasítja az emberek elvárásait, folytonos ütközések áldozatává lesz, megbicsaklik egyházi karrierje, esetleg még a javadalmazását is megvonják.
Korunk embere ízlésével, pénzével, befolyásával szeretne mindent irányítani, még a lelkészi tevékenységet is. Néha állami vezetők, hivatalnokok, befolyásos emberek, de a nép egyszerű fiai, leányai is kifejezik igényüket, hogy mit várnak el a lelkésztől és az egyháztól.
Tény, hogy az egyház lelkészestől ebben a világban él, de ha valóban Isten követeként teljesíti hivatását, akkor nem térhet el az őt elhívó Isten rendjétől, még akkor sem, ha ezzel egzisztenciálisan veszélyezteti magát, családját és hivatalát.
Felesleges és értelmetlen a mártíromkodás, de ugyanígy helytelen a megalkuvás is, mert elveszíti rendeltetésszerűségét, és akkor már mi értelme a tevékenységének! Vagy Isten követeként következetesen ragaszkodik megbízója teljes rendigényéhez, vagy szolgálata értelmetlen és ezért jelentéktelen, tehát hagyjon fel vele!
Térj vissza!
A hit háromféle változata, azaz pillanatképek az lelkiségéről:
Egyik küzdő hit. Mint a fuldokló, aki vergődik a habok között.
A másik a kapaszkodó hit, mely ugyan benne van az áradatban, de kapaszkodik a csónakban.
A harmadik a megnyugvást talált hit, mely a csónakban pihen.
Idézet Moodytól származik