Igehirdetés és az igehirdetői szolgálat 2.

A lelkészi, igehirdetői szolgálat terhe kívülről kevésbé látszik. El sem tudják képzeli sokan, milyen feszültségeket, milyen mérvű lelki terheket hordoz egy-egy lelkipásztor. Lelkigondozottjainak minden baja, szenvedése, összekeveredett élete érinti a lelkét. És ezt kinek mondhatja el? Senkinek. Ezt egyedül hordozza. Egyedül, persze az Úrral, de a megszokott kibeszélések lelket könnyítő lehetősége nélkül.

Hallottunk már olyan szemrehányó megjegyzést, miszerint

"Hetente 3-4-szer fél órát prédikál, és ezen felül mi dolga van?"

Találkoztam egy esettel, amikor egy fiatalember valamelyik vidéki gyülekezetből nagy kritikusa volt a lelkészének. Jól forgatta a szót, és ebből az következett, hogy súlyos sebeket tudott okozni az idősödő lelkésznek. Aztán - a történet szerint - ez a fiatalember szintén elhívást kapott a lelkészi szolgálatra. Eleinte húzódozott, de aztán vállalta, felkészült, és végezte a szolgálatot. Amikor ránehezedett e szolgálat terhe, akkor kezdte megérteni e szolgálat titkos világát, a lelkészek leterheltségét, egyáltalán az emberekkel való foglalkozás "hálátlan" munkáját. A saját bőrén tanulta meg a krisztusi szolgálatának rendjét. Szégyellte korábbi könnyelmű beszédeit.

"...a bajokat szenvedd el, végezd az evangélista munkáját, töltsd be szolgálatodat." (2Tim 4,5)

Valahogy így kezdte látni saját magát:

(Entscheidung)

A tökéletes lelkész

Egy felmérés kimutatta, hogy a tökéletes lelkész pontosan 18 percet prédikál. A bűnt elítéli, de azt senkiben fel nem ismeri.

Naponta reggel hattól éjfélig dolgozik, de a telefont hajnali ötkor is szívesen felveszi.

Ellátja a templomi teendőket, villanyt szerel, kertészkedik, és szépen takarít.

Hetente 20.000- Ft-ot keres, jól öltözködik, értékes könyveket vesz, és a kocsija sem utolsó. Minden héten 15.000- Ft-ot oszt szét a szegények között. Emellett 28 éves, de 30 éves lelkipásztori gyakorlattal rendelkezik.

Nagyon szereti a fiatalokat, és minden idejét az idősekkel tölti.

A tökéletes lelkész mindig mosolyog, mert odaadó munkájához az erőt a kitűnő humorérzékéből meríti.

Naponta tizenöt, a gyülekezethez tartozó családot, ugyanennyi kórházban fekvő beteget és magányos gyülekezeti tagot látogat meg. Minden idejét az egyháztól elhidegült hívek pásztorlásával tölti, és mindig az irodában van, ha keresik.

Nehéz mindenkinek a kedvére tenni, sőt szinte lehetetlen.
így van ez a papoknál is, akik bármit tesznek, valakiknek biztosan nem felelnek meg.

Ugyanis, ha a szokottnál 10 perccel hosszabban prédikál, akkor bőbeszédű,
ha hangosabban beszél, akkor ordibál,
ha normálisan beszél, akkor az ember nem ért semmit,
ha saját autója van, akkor világias beállítottságú;

Ha viszont nincs autója, akkor nem halad a korral.
Ha az egyházközség tagjait látogatja, akkor szimatol,
Ha családokat látogat, akkor nem törődik a családjával,
Ha otthon van, akkor miért nem látogat családokat,
Ha a pénzről beszél, akkor pénzsóvár,
Ha a templom javára gyűjt, akkor kihúzza az emberek zsebéből a pénzt,
Ha nem rendez ünnepséget, akkor nem történik semmi,
Ha ünnepséget rendez, akkor nem tud nyugton maradni,
Ha az istentiszteletet pontosan kezdi, akkor siet az órája,
Ha később kezd valamit, akkor feltartja a híveket,
Ha a templomot renováltatja, akkor feleslegesen szórja a pénzt,
Ha nem építkezik, akkor hagy mindent tönkremenni,
Ha fiatal, akkor nincs tapasztalata,
Ha idős, akkor „Mikor megy már nyugdíjba?!”
Ha meghal, akkor nincs aki pótolja.

(Ismeretlen szerzőtől)