2008. július 3., csütörtök

A keresztyén gyülekezet értelmezése egy kép által

Látomás a gyülekezet életéről

A helyi gyülekezet bemutatása egy kép segítségével


Az utazók célja – Egy ítélet alatt álló városból menekülnek a hegy csúcsán levő béke városába, ahol az igazságos Király uralkodik. Ez a Király üzenetet küldött ennek a csoportnak is, és biztosította őket afelől, hogy aki vállalja az utazást, és megérkezik a célhoz, azt ő befogadja, és nála lakhat örökre. Az az áhított város azonban nagyon messze van. Az oda vezető út nehéz. Kevesen indulnak el. Sokan értelmetlennek vélik azt a sok erőfeszítést, amit ez az út megkövetel.

A gyülekezet tagságának bemutatása – Látom a gyülekezetet, mint egy csoportot, mely egy hegyoldalon kapaszkodik felfelé. A csoport összetétele vegyes: idősek, fiatalok, férfiak, nők, tanult, képzett emberek, kevésbé tanultak, igényes, alapos és igénytelen emberek is vannak ebben a csoportban. Megfigyelhetjük, hogy egyik tettekre kész, aktív, dinamikus személyiség, míg a másikat állandóan unszolni kell, hogy valamit is megcselekedjen. Van közöttük, aki – bár régóta e csoporthoz tartozik, mégis – úgy jár közöttük, mint egy gyámolításra szoruló kisgyermek, noha felnőtt az illető. Folyton kell mellé valaki, aki támogatja, könnyeit törli és bátorítja. Vannak mások, akik viszont két-három embert is támogatnak. Hol egyiket, hol a másikat, vagy egyszerre többet is. Saját terhük mellett hosszú idő óta készek mások terhét is magukra venni.

Egy cél vonzza őket, de nem teljesen egyforma az utazásuk. Egyik éppen beteg, a másik szül, a harmadik szerelmes, tele reménységgel, van, aki gyászol, megint más újonnan csatlakozott a csoporthoz, és a csúcson levő város öröme lelkesíti. Aztán vannak olyanok is, akik elkedvetlenedtek. Egyikük elfáradt, a másik megfáradt.

Ebben a csoportban gyakori a tanakodás, néha egészen a vitatkozásig elmennek. Olyan kérdések foglalkoztatják az utazókat, hogy ki lehet az útitársuk. Jöhet-e velük az, aki nem tartja magát a város Királyának rendjéhez. Aztán beszélgetnek arról is, hogy lehet-e könnyíteni a belépés feltételeként meghirdetett szigorú feltételeken. Elmondják ezek, hogy a terepnek azon a szakaszán egészen más szokások vannak, mint amit a Király rendelt számukra az induláskor. Így aztán ott, ahol járnak, nagyon kényelmetlen számukra bizonyos rendelkezések megtartása.

Látok itt is, ott is embereket, kisebb csoportokat, akik megállnak, némelyek visszafordulnak. Vannak, akik még a csoporttal együtt haladnak, de tele vannak panasszal, és igyekeznek másokat is meggyőzni afelől, hogy értelmetlen ez a sok áldozat vállalása, és jobban teszik, ha kiállnak a sorból. Újabban meg azt látom, hogy többen könnyítettek az utazás szabályain. Hibáikat, vétségeiket semmisnek mondják, és csak arra figyelmek, hogy a Király kegyelmesen meghívta őket. És most, amikor felé akarnak közeledni, újabban figyelmen kívül hagyják az ő rendeléseit, mondva, hogy „nincs szükség a cselekedetekre, mert ők kegyelmet kaptak”. Vannak azonban kitartó, hűséges emberek is. Bár megfogyatkozott ezek száma.

Az utazás körülményei – Hegynek felfelé haladnak. Néha nehéz a terepszakasz. Azt is megfigyeltem, hogy ugyanabban az időben nem mindenkinek egyforma az igénybevétele. Némelyek könnyedén tesznek meg lépéseket, míg mások mellettük sebeket szereznek a terepen. Hol sziklás, tövises, ágas-bogas ez az út, hol pedig kényelmesebb, kellemesebb utazást biztosít. Az azonban teljesen nyilvánvaló, hogy ez a csoport másféle életet él, mint a lejtőn lefelé haladó társaik.

Pillantás a környezetre – Mások is járnak a csoport körül. Vannak, akik éppen ellenkező irányba tartanak, mások keresztezik ezt az utat, és pillanatnyilag úgy tűnik, mintha a csoporthoz tartoznának, de valójában nem tartanak a csoporttal. Az is megtörténik, hogy valakik elidőznek a csoport mellett, és igyekeznek embereket kihívni ebből a csoportból, könnyebb, érdekesebb utat ígérve. Némelyek csúfulódva beszélnek róluk, értelmetlennek nevezik azt a célt, amiért ez a csoport hosszú idő óta küzd.

Több azonos irányba haladó csoportot figyelhetünk meg. – A szigetszentmiklósi baptisták csoportjából többször is kivált néhány ember. Ezek némelyike teljesen más irányba indult, mások olyan bűnösnek látják ezt a csoportot, hogy nem akarnak közéjük keveredni (és persze önmagukat sokkal jobbnak), de vannak olyanok is, akik átmentek egy másik csoportba, mert ott az előrehaladásukat biztosítottabbnak vélik.