Igehirdetői vívódások
A keresztyén missziót más szavakkal úgy is nevezhetjük, mint
életmentés, azaz az ítélet miatt bekövetkező örök elvettetéstől (kárhozat) való
megmentés. Arra gondolok itt, amit a Biblia második halál állapotának is nevez:
a megváltozhatatlan elvettetés, leselejtezés, teljes esélytelenség minden
további rendeződésre.
Bár jelen időnkben erről csak nagyon távoli képünk van, mégis
borzalmasnak látszik az a – vélhetően – sokak sorsát örökre megpecsételő isteni
döntés.
Ma azt is világosan láthatjuk, hogy Isten, az ítélő Bíró nem az
elvetés lehetőségét, hanem a felkarolást, befogadást, helyreállítást munkálja.
Ezért mi embereket térítünk, azaz hívjuk mindazokat, akik számára valamit is
jelent Isten bűnbocsátó kegyelme, és a bocsánat révén az új emberré létel
lehetősége: a „megbékülés Istennel”, ahogy Pál apostol fogalmaz: „Ezért ha valaki Krisztusban van, új
teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. Mindez pedig Istentől van,
aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés
szolgálatát. Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával,
úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét.
Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért
kérünk, béküljetek meg az Istennel!” (2Kor 5,17–20)
Kovács Imre lelkipásztor igehirdetése Egerben jelnyelven - 2014 októberében
Embereket térítünk a kárhozat útjáról Krisztushoz, az Üdvözítőhöz, de hogyan, mivel? Nem adhatunk mást, mint amit Krisztus adott nekünk: az evangélium tiszta Igéjét, amely feltárja Isten lényét, Krisztus titkát, szándékát, az ember alapvető állapotát, bűnös, kárhozott voltát és a felkínált kegyelmet, melyben a bűnbánónak szabadulást és Istennel megbékült, új életet jelent.
Gyülekezeti kirándulás egyik fontos beszélgetése 2008-ban
Ismerjük kortársaink ellenállását is. Naponta tapasztaljuk, hogy
nem szívesen hallgatják az evangéliumot annak feltáró és életet változtató
hatalma miatt. A felebarátaink iránt belénk oltott mentő szeretet és az ő ellenállásuk
gyakran nehéz helyzetbe hoz bennünket. Hogyan érjük el, hogyan győzzük meg
őket, hogy a „süllyedő hajó” ideje rövidre van szabva, és kiszámíthatatlan a
nekünk adott kegyelmi idő. És hogy bármikor következhet az életút ezen
szakaszának vége. De most még van lehetőség átlépni a „mentőhajóra!”
Hiszek, hiszünk a Biblia üzenetének. Keressük az emberekkel a
kapcsolatot, mert szeretnénk elmondani mindenkinek: Krisztusért és Krisztus
által van lehetőség a leterhelt lelkiismeret rendezésére és az Istennel való megbékülésre. Az embertársak
eléréséhez kapcsolatteremtő módszereket választunk. Ma szinte megszámlálhatatlan módszerrel
találkozunk: jóval is, rosszal is. Melyiket alkalmazzuk?
Nem új keletű ez a kérdés. A 19 század nagynevű baptista igehirdetőjét, C.
H. Spurgeont (lásd: http://hu.wikipedia.org/wiki/Charles_Haddon_Spurgeon) is
foglalkoztatta ez a kérdés. Idézek egyik prédikációjából: „Csak ha az Úr Jézust követjük, teljesülhet szívünk vágya, és lehetünk igazán hasznosak embertársainknak. Mennyire szeretnénk Jézus Krisztus sikeres halászai lenni! Szinte életünket is feláldoznánk a lelkek megnyerése érdekében. Sokszor kísért azonban bennünket az olyan módszerek használata, amilyeneket Jézus Krisztus soha nem alkalmazna. Hallgassunk az ellenség tanácsára és engedjünk neki? Ha igen, akkor csak a vizet fogjuk paskolni, de halat nem fogunk egyet sem. Az Úr Jézust kell követnünk, ha valódi ébredést akarunk. Látványos új módszerek, szórakoztatás és hasonlók – ez lenne Jézus Krisztus követése? Elképzelhető, hogy Jézus Krisztus olyan módszerekkel vonta magához hallgatóit, mint az napjainkban olyan általánosan elterjedt? Mi az ilyen vállalkozások eredménye? Semmi olyan, amit Jézus Krisztus elfogad majd ama nagy napon. (Isten ígéreteinek tárháza, május 29.)
