2013. április 25., csütörtök

Igehirdetés és az igehirdetői szolgálat 2.

A lelkészi, igehirdetői szolgálat terhe kívülről kevésbé látszik. El sem tudják képzeli sokan, milyen feszültségeket, milyen mérvű lelki terheket hordoz egy-egy lelkipásztor. Lelkigondozottjainak minden baja, szenvedése, összekeveredett élete érinti a lelkét. És ezt kinek mondhatja el? Senkinek. Ezt egyedül hordozza. Egyedül, persze az Úrral, de a megszokott kibeszélések lelket könnyítő lehetősége nélkül.

Hallottunk már olyan szemrehányó megjegyzést, miszerint

"Hetente 3-4-szer fél órát prédikál, és ezen felül mi dolga van?"

Találkoztam egy esettel, amikor egy fiatalember valamelyik vidéki gyülekezetből nagy kritikusa volt a lelkészének. Jól forgatta a szót, és ebből az következett, hogy súlyos sebeket tudott okozni az idősödő lelkésznek. Aztán - a történet szerint - ez a fiatalember szintén elhívást kapott a lelkészi szolgálatra. Eleinte húzódozott, de aztán vállalta, felkészült, és végezte a szolgálatot. Amikor ránehezedett e szolgálat terhe, akkor kezdte megérteni e szolgálat titkos világát, a lelkészek leterheltségét, egyáltalán az emberekkel való foglalkozás "hálátlan" munkáját. A saját bőrén tanulta meg a krisztusi szolgálatának rendjét. Szégyellte korábbi könnyelmű beszédeit.

"...a bajokat szenvedd el, végezd az evangélista munkáját, töltsd be szolgálatodat." (2Tim 4,5)

Valahogy így kezdte látni saját magát:

(Entscheidung)

Igehirdetés 1.

Nincs felettébb nagy sikerélménye korunk igehirdetőjének. Van Isten beszédére szomjazó ember, de a kor jellemző tünete az Ige és az igehirdetés elutasítása. Általánosságban kedvelt a szórakoztató típusú előadás, de Krisztusról, Isten igazságáról nem szívesen hallanak az emberek. Egyszerűen nem érdekli őket, nem látják be, hogy életük értelmét alapvetően meghatározó isteni üzenettel van dolguk az Igében. Pál apostol közel kétezer évvel ezelőtt is tapasztalt hasonlókat, ezért bátorító üzenettel szólítja meg fiatal munkatársát, a kitűnő igehirdetőt, Timóteust: 

"Hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással. Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak."

Sok évvel ezelőtt az Entscheidung folyóiratban találtam egy képet, mely pontosan kifejezi a felvázolt helyzetet. 
Mintha hallanám is: "Igaz, igaz, de most rettentően sok a dolgunk. Majd legközelebb..."

A tökéletes lelkész



Egy felmérés kimutatta, hogy a tökéletes lelkész pontosan 18 percet prédikál. A bűnt elítéli, de azt senkiben fel nem ismeri.


Naponta reggel hattól éjfélig dolgozik, de a telefont hajnali ötkor is szívesen felveszi.

Ellátja a templomi teendőket, villanyt szerel, kertészkedik, és szépen takarít.

Hetente 20.000- Ft-ot keres, jól öltözködik, értékes könyveket vesz, és a kocsija sem utolsó. Minden héten 15.000- Ft-ot oszt szét a szegények között. Emellett 28 éves, de 30 éves lelkipásztori gyakorlattal rendelkezik.

Nagyon szereti a fiatalokat, és minden idejét az idősekkel tölti.

A tökéletes lelkész mindig mosolyog, mert odaadó munkájához az erőt a kitűnő humorérzékéből meríti.
Naponta tizenöt, a gyülekezethez tartozó családot, ugyanennyi kórházban fekvő beteget és magányos gyülekezeti tagot látogat meg. Minden idejét az egyháztól elhidegült hívek pásztorlásával tölti, és mindig az irodában van, ha keresik.

Nehéz mindenkinek a kedvére tenni, sőt szinte lehetetlen.
így van ez a papoknál is, akik bármit tesznek, valakiknek biztosan nem felelnek meg.

Ugyanis, ha a szokottnál 10 perccel hosszabban prédikál, akkor bőbeszédű,
ha hangosabban beszél, akkor ordibál,
ha normálisan beszél, akkor az ember nem ért semmit,
ha saját autója van, akkor világias beállítottságú;

Ha viszont nincs autója, akkor nem halad a korral.
Ha az egyházközség tagjait látogatja, akkor szimatol,
Ha családokat látogat, akkor nem törődik a családjával,
Ha otthon van, akkor miért nem látogat családokat,
Ha a pénzről beszél, akkor pénzsóvár,
Ha a templom javára gyűjt, akkor kihúzza az emberek zsebéből a pénzt,
Ha nem rendez ünnepséget, akkor nem történik semmi,
Ha ünnepséget rendez, akkor nem tud nyugton maradni,
Ha az istentiszteletet pontosan kezdi, akkor siet az órája,
Ha később kezd valamit, akkor feltartja a híveket,
Ha a templomot renováltatja, akkor feleslegesen szórja a pénzt,
Ha nem építkezik, akkor hagy mindent tönkremenni,
Ha fiatal, akkor nincs tapasztalata,
Ha idős, akkor „Mikor megy már nyugdíjba?!”
Ha meghal, akkor nincs aki pótolja.

(Ismeretlen szerzőtől)