Igehirdetés és az igehirdetői szolgálat 2.

A lelkészi, igehirdetői szolgálat terhe kívülről kevésbé látszik. El sem tudják képzeli sokan, milyen feszültségeket, milyen mérvű lelki terheket hordoz egy-egy lelkipásztor. Lelkigondozottjainak minden baja, szenvedése, összekeveredett élete érinti a lelkét. És ezt kinek mondhatja el? Senkinek. Ezt egyedül hordozza. Egyedül, persze az Úrral, de a megszokott kibeszélések lelket könnyítő lehetősége nélkül.

Hallottunk már olyan szemrehányó megjegyzést, miszerint

"Hetente 3-4-szer fél órát prédikál, és ezen felül mi dolga van?"

Találkoztam egy esettel, amikor egy fiatalember valamelyik vidéki gyülekezetből nagy kritikusa volt a lelkészének. Jól forgatta a szót, és ebből az következett, hogy súlyos sebeket tudott okozni az idősödő lelkésznek. Aztán - a történet szerint - ez a fiatalember szintén elhívást kapott a lelkészi szolgálatra. Eleinte húzódozott, de aztán vállalta, felkészült, és végezte a szolgálatot. Amikor ránehezedett e szolgálat terhe, akkor kezdte megérteni e szolgálat titkos világát, a lelkészek leterheltségét, egyáltalán az emberekkel való foglalkozás "hálátlan" munkáját. A saját bőrén tanulta meg a krisztusi szolgálatának rendjét. Szégyellte korábbi könnyelmű beszédeit.

"...a bajokat szenvedd el, végezd az evangélista munkáját, töltsd be szolgálatodat." (2Tim 4,5)

Valahogy így kezdte látni saját magát:

(Entscheidung)