Igehirdetés 1.

Nincs felettébb nagy sikerélménye korunk igehirdetőjének. Van Isten beszédére szomjazó ember, de a kor jellemző tünete az Ige és az igehirdetés elutasítása. Általánosságban kedvelt a szórakoztató típusú előadás, de Krisztusról, Isten igazságáról nem szívesen hallanak az emberek. Egyszerűen nem érdekli őket, nem látják be, hogy életük értelmét alapvetően meghatározó isteni üzenettel van dolguk az Igében. Pál apostol közel kétezer évvel ezelőtt is tapasztalt hasonlókat, ezért bátorító üzenettel szólítja meg fiatal munkatársát, a kitűnő igehirdetőt, Timóteust: 

"Hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással. Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak."

Sok évvel ezelőtt az Entscheidung folyóiratban találtam egy képet, mely pontosan kifejezi a felvázolt helyzetet. 

Mintha hallanám is: "Igaz, igaz, de most rettentően sok a dolgunk. Majd legközelebb..."