Kell-e változnia, változhat-e a gyülekezet, a Krisztus-test a változó világban?
Elgondolkodtató és sokat idézett mondat Jack F. Welch-nek, a General Electric elnök-vezérigazgatójának mondata: „Meg vagyok győződve arról, hogy ha egy szervezeten belüli változások nagysága kisebb, mint a külső változások mértéke, akkor a vég látható közelségben van.”
Igaz lehet ez a gyülekezetre is? Vagy a gyülekezet, mely lényegét tekintve nem e világi „szervezet” (a szó élő szervezetre vonatkozó értelmében), felette áll ezeknek a változásoknak, és mentesül ettől?
A kérdésre két egymással ellentétes válasz várható. Az egyik tábor – nevezzük a)-nak – szilárd meggyőződéssel ragaszkodik álláspontjához: Igen, a gyülekezetnek is változnia kell, lépést tartva a gyorsan változó világi környezettel. A változás érintse a gyülekezeti struktúrákat, a kifejezésmódot, a kifejezett tartalmakat is. A másik tábor – nevezzük b)-nek – elzárkózik a változásokat sürgetőktől, és arról beszél, hogy a gyülekezet Jézus Krisztus testeként képviseli e világban az állandóságot. Bibliai alapjai meghatározzák a struktúráját, kifejezésmódját és az általa közvetített és kifejezett tartalmakat. Szoktak erre a változásokat elhárító álláspontra példák emlegetésével is válaszolni. Egyik ilyen példa lehet a fővárosunkat átszelő Duna esete, amely körül a város állandóan változik, az évszázadok során a felismerhetetlenségig átalakul, a két partot újabb és újabb hidak kötik össze, de maga a Duna állandó. Vannak korok, amikor a partjait összeszorítják, kővel, betonnal kiépítik, de a folyó lényege, folyásiránya stb. nem változik. Létezéséből eredően vannak bennefoglalt változások, mint a szállított vízmennyiség időszakos változása, a víz összetétele, tisztaságának mértéke stb., de a folyó maga az évszázadok múlása mellett is teljes szépségével mint Duna-folyó változatlanul hömpölyög a főváros tengelyvonalában.
A kétféle említett válasz tanulmányozása mellett felismerjük, hogy a változás lényegét árnyaltabban kell megközelítenünk.
Tényként elismerjük, hogy maga a gyülekezet nem változik rendeltetése szerint: Jézus Krisztus, a gyülekezet Ura arra rendelte „földi Testét”, hogy „só, világosság és hegyen épített város” legyen a világban. Ez az alapvető küldetése. De küldetése teljesítése közben érzékeli, hogy a külső változások mértéke miatt egyre kevésbé értik a szavát, önkifejezése, lényegének átadása a fogadtatás lanyhulása miatt veszélybe került. Tehát, ha el akarja érni a környezetét, amelyhez küldetése szól, változnia kell, mégpedig a kifejezésmódjában, ezt elősegítendően a struktúrájában is. Meg kell tanulnia azt a nyelvet, amelyen a környezete beszél! Át kell alakítania belső szerkezetét, hogy a jelentkező feladatokra reagálni képes legyen! Lépést kell tartani azokkal, akiket meg akar szólítani! Ismernie kell azt a gondolkodásmódot, amelyben a környező világ él! Vagyis: Az alapvető rendeltetés terén a változatlansághoz ragaszkodnunk kell: ez a Krisztustól eredő küldetése. Ha ez megváltozik, akkor a gyülekezet léte értelmetlenné válik. Viszont amíg e küldetés érvényben van, addig a gyülekezetnek létjogosultsága és egyben az embervilágot befolyásoló, formáló feladata van: amint említettük is: só, fény és az örök Ige láthatóvá tétele a mindennapi viszonyok között. Amiben változnia kell: az evilági környezethez kapcsolódó küldetés kifejezésében valósul meg. Új, a kornak megfelelő módok, a kor embere által beszélt nyelv használata, az érdeklődési körök fókuszában álló kifejezésmód elsajátítása Példák: Ha a film, vizuális élmény alapján érhető el egyes korszakok embere, akkor ilyen módon kell elmondani üzenetét! Ha a Szentírás könyv alakban való megjelenítése nehézkessé, mellőzötté vált a külső forma elavulása miatt, nem szabad idegenkedni a digitális adathordozóktól, vagy a hangos Biblia és egyéb új kifejezést segítő eszközök használatától sem. Ha a kor embere csak dinamikusan reagáló, pillanatok alatt változni képes szolgáló csoportok által érhető el, akkor a belső szerkezetnek is változnia kell!
A gyülekezeti élet változásai nem önkényes alapon történnek. A változások teljességgel az Ige szellemiségében, Isten Szentlelkének vezetésével történhetnek. De – látnunk kell – van ebben emberi feladat, és van isteni is, melyet úgy él meg a gyülekezet, mint a Szentlélek munkája, mely felkészít bizonyos feladatokra. Valójában az „emberi tényező” változik. Ékes példa erre a Bibliában Péter apostol személyes változása, aki izraelita háttérből jött, de – isteni beavatkozás nyomán – képessé vált arra, hogy pogány emberekkel közösséget alkosson (ApCsel 10). Az ember változott, de a változás irányát, célját és mértékét maga Isten határozta meg.
A küldetés teljesítése szempontjából kikerülhetetlen kérdés, hogy a saját céljait megfogalmazó gyülekezet és a benne tagságot alkotó egyének céljai milyen viszonyban vannak egymással. Az egyéni célok rendkívül változatosak, szerteágazók lehetnek. Kérdés, hogy a tagok saját céljaikat – szükséges mértékben – fel tudják-e áldozni a közösség Istentől meghatározott céljáért? Ha a tagságot alkotó egyének önös érdeke miatt megfordul a helyzet, és a közösség szolgálja ki az egyén érdekeit, akkor az Istentől rendelt cél teljesülése elmarad, és a közösség is bomlásnak indul, éppen az önzés okozta súrlódások miatt.
A modern gyülekezet tervezni szeretné a változásokat. Igyekszik megfogalmazni a küldetését, hogy kialakíthassa jövőképét, mely alapján stratégiai terveket készít, és kidolgozza az operatív megvalósítás részleteit. Ha ez csupán emberi ész alapján történő változás a gyülekezet életében, akkor a kimenetele döntően befolyásolhatja jövőbeli krisztusi jellegét. Ha viszont a változásokban nem a divat és nem kizárólag a frissen tanult menedzserképzési alapelvek az irányadók, hanem az isteni befolyásolás alapján és közvetítésével a megváltói kegyelmi akarat jut érvényre, akkor áldás fakad a változásokból: új erővel, hitelesen megszólaló evangélium adatik a lélektelenné, örömtelenné silányuló embervilágnak.
