2016. március 22., kedd

A krisztusi ember élete


Akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek!

Keresztyén életfelfogásom – azaz hogyan kell élnem, hogyan él a Krisztus tetszését kereső hívő ember

Nem keresztyén programokért kell élned, nem valamely feladatért, nem – az oly divatos keresztyén programért, mint – a misszióért, vagy vezetőképzés eredményeiért, továbbképzésekért stb. Nem a lelkipásztori szolgálatért, nem is a családodért, vagy valamilyen nemes célért. A te rendeltetésed más.

Neked azért kell élned, aki meghalt és feltámadt érted. Ahogy az Írás ezt egyértelművé teszi: „…azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.” (2Kor 6,15)

Ne a programokra nézz! Ne azon szörnyülködj, hogy milyen sok feladat vár rád! Ne vessz el a megbízatások közt, és ne hagyd, hogy fejedre nőjenek vezetők, gyülekezeti diktátorok, társadalmi vezetők vagy éppen keresztyén programok!

Emeld tekintetedet Krisztusra! Minden erőddel azon legyél, hogy Őt lásd, hogy a jelenlétében légy, és arra összpontosítsd lelki látásodat, mit akar az Úr!

Merj szembemenni az emberi programokkal! Ne „daráljon be” a mindennapi keresztyén programözön!

Merj és akarj engedelmeskedni Krisztusnak! Ő azért halt meg, és azért támadt fel, hogy aki él, az neki éljen, az övé legyen, az Ő céljaira szentelt életet éljen, minden pillanatban az engedelmeskedés készségével. Gondold meg: Ő uraknak Ura, királyoknak Királya. Ő a te Urad. Előtte hódolj!
 

Motiváció: „Mivel tehát ismerjük az Úr félelmét, embereket győzünk meg, Isten előtt pedig nyíltan állunk. Remélem azonban, hogy a ti lelkiismeretetek előtt is nyíltan állunk. Nem önmagunkat ajánljuk ismét nektek, hanem lehetőséget adunk nektek a velünk való dicsekedésre, hogy legyen mit felelnetek azoknak, akik azzal dicsekednek, ami csak látszat, és nem azzal, ami a szívben van. Ha ugyanis révületbe estünk, Istenért történt, ha pedig józanok vagyunk, értetek van. Mert a Krisztus szeretete szorongat minket, mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.” (2Kor 5,11–15)  

Motiváló igei alapok:

Embereket győzünk meg – Mire? Nem egy ügy követésére, hanem Krisztus áldozatának értékelésére, az ő személyének és áldozata eredményének elfogadására.

Isten előtt nyíltan állunk – Felfedetten, semmit sem rejtegetve. Nincsenek előtte eltitkolt érzéseink, sem titkos hátsó szándékaink, sem számítgatások. Egyszerű, felszabadult engedelmességre kész állapotban létel ő előtte.

Más hívők lelkiismerete előtt is nyíltan állás – Ugyanúgy, amint fentebb leírtam, csak ezt emberekkel kapcsolatban is megélve.

Révületbe esünk – az Úr szeretete magával ragad, kiesünk a megszokott napi ritmusból, és abban a felemelkedett pillanatban csak egy, az Úr felismert közelsége, jelenléte uralja lényünket, és ez magával ragad, betölti gondolatainkat, uralja az érzékeinket, és minden egyebet kizár. Megfeledkezünk az emberi elvárásokról, az úgynevezett viselkedési normákról. Nincs más, csak Isten jelenléte, szeretete, kegyelme. És ez átjárja, uralja lényünket.

Józanok vagyunk – amikor rádöbbenünk, hogy mindazzal együtt, amit Isten jelenlétében átéltünk teljes mértékben az emberi környezet vesz körül, nem tehetünk egyebet, mint józan megfontolással intünk mindenkit az Isten előtti megszentelt életre, istenfélelemre, mert ismerjük kegyelmét és ítéletét.

Krisztus szeretete szorongat – Lenyűgöző hatása, teljes befolyása érvényesül rajtunk. Az Úr ismerete állandó belső késztetéssel van jelen az életünkben. És ez mindent meghatároz, minden egyebet felülír, és lenyűgöz.

Nincsenek megjegyzések: